05/08/2026
42 fokban spórolás többe kerülhet, mint ha nem spórolnánk?
A 17 és 22 óra közötti áramfogyasztás mérséklése valós és fontos rendszerüzemeltetési cél. A nem szükséges világítás, reklámfelületek és berendezések lekapcsolása, illetve a hűtés és a légtechnika teljesítményének visszavétele ebben az időszakban érdemben csökkentheti ugyan a hálózat terhelését, de az esti fogyasztás csökkenése még nem feltétlenül jelent vállalati megtakarítást.
Először azt kell tisztázni, mit akar látni a vezetőség:
– a 17 és 22 óra közötti fogyasztáscsökkenést;
– a teljes napi energiafelhasználást;
– vagy az intézkedés teljes költségét?
A három eredmény nem ugyanaz!
Ha a cél az esti rendszerterhelés mérséklése, akkor a beavatkozás már azzal is elérheti a célját, hogy a fogyasztás egy részét későbbre helyezi.
Ha azonban a vállalat teljes költségét vizsgáljuk, a mérés nem érhet véget 22 órakor.
Egy több órán át visszafogott hűtési rendszer után az épületet vissza kell állítani a normál üzemi állapotba. Ennek energia- és költséghatása jellemzően a következő újraindításkor válik láthatóvá.
Úgy érdemes elképzelni, mint amikor az autópályán 130 kmh-ról kigurulunk 80 kmh-ra. Mennyit fogyaszt közben az autó? Kb.3 litert / 100km?
Mennyit fog fogyasztani amíg újból felvesszük a normál 130 kmh utazó sebességünket? Átmenetileg kb. 10-15 l/100 km?
Jobban jártunk?
Ezért fontos, hogy nemcsak az esti kilowattórákat mérjük, hanem többek között:
– a visszaindítás energiaigényét;
– a mérési időszak legmagasabb teljesítményét;
– a lekötött teljesítmény esetleges túllépését;
– valamint a meddő és hatásos energia arányának változását.
A reggeli csúcsterhelés ugyanis szerződéses többletköltség kockázatot is jelenthet, ha tényleges teljesítményfelvétel meghaladja a szerződéseben rögzített csúcsteljesítményt, vagy az együttesen induló berendezések meddőenergia-túllépést eredményeznek. Ezeknek jelentős pótdíj hatása van, ami nem elhanyagolható az összköltségeink tekintetében.
A valós megtakarítás méréséhez kellően hosszú és stabil baseline-időszak szükséges, figyelembe véve az épület használatát és a külső hőmérsékletet is.
A helyes vizsgálati időszak tehát nem 17 órától 22 óráig tart, hanem a beavatkozás kezdetétől a következő stabil üzemi állapot eléréséig.
Csak ebből derülhet ki, hogy az esti fogyasztáscsökkentés:
– valódi energiamegtakarítást hozott;
– csupán későbbre helyezte a fogyasztást;
– vagy a visszaindítással és a járulékos költségekkel együtt drágább lett, mint a változatlan működés.
Mert ha csak az esti fogyasztást mérjük, megtakarítást láthatunk. Ha a teljes költséget is megmérjük, kiderülhet, hogy azzal spóroltunk volna többet, ha nem kezdünk el „spórolni”.
