Az 1561 óta folyamatosan működő Alföldi Nyomda házi múzeuma a teljesség igénye nélkül mutatja be a ma már nem használt technológiákat, eszközöket, a nyomdász-életmód emlékeit. A debreceni nyomda a három részre szakadt országban gyakorlatilag független és virágzó város gazdasági erejével a háta mögött rohamos fejlõdésnek indult. Így az ország legrégebben mûködõ ipari üzeme a magyar nyelv ekkor legj
elentõsebb letéteményese, a magyar kultúra egyik utolsó menedéke volt. Ebben a szerepben osztozott az õsi debreceni református kollégiummal, amely mind megrendeléseivel, mind a rézmetszõ diákok munkájával hozzájárult a nyomda tevékenységének kiteljesedéséhez. Emellett ott voltak az akkoriban még külön céhet alkotó könyvkötõk, akiknek domborított, színezett pergamenbõl készült, gyakran gyöngyökkel és fémveretekkel díszített termékeit az egész világon debreceni kötésként ismerik a hozzáértõ szakemberek. A nyomdát kezdetben üzemeltetõ magánvállalkozások gyakran mentek csõdbe, ezért a város saját tulajdonába vette az officinát, amit csak a XX. században osztott meg a fõ megrendelõvel a református egyházzal. Ennek következtében az államosítás után a vegyes tulajdonú nyomda
állami vállalatként kapta meg a tömegkönyvek gyártásának feladatát, és lett az ország legnagyobb könyvgyártója. Eközben az Alföldi Nyomda mindig élen járt az új technológiák bevezetésében. A rendszerváltás után lezajló folyamatok nem nagyon kedveztek a tömegkönyv-gyártásra szakosodott üzemnek, de az átalakulás és a privatizáció idejére az Alföldi Nyomda túljutott a létét is veszélyeztetõ akadályokon és megmaradt annak, ami évszázadokon át volt,az ország legrégebbi és legjelentõsebb könyvgyárának.
