12/08/2026
4000 MW szélenergia? Végre. De azért senki ne higgye, hogy ettől megoldottuk Magyarország energiaellátását. Nagyon nem.
Van némi személyes kötődésem ehhez a témához.
2010-ben, amikor a Debreceni Egyetemen megújuló energetikai szakember képesítést szereztem, a szakdolgozatomat „Hálózatra termelő nagyteljesítményű szélerőművek alkalmazásának lehetőségei és hatásai Magyarországon” címmel írtam.
Máig büszke vagyok erre a munkára. És arra is, hogy kiváló témavezetőm volt Tóth Tamás személyében, aki mind a mai napig a Debreceni Egyetemen dolgozik, és a terület nagy szakértője. Rengeteget tanultam tőle.
Ezt most azért veszem elő, mert érdekes visszanézni, mit írtam 16 évvel ezelőtt a magyar szélenergia jövőjéről. És ami azóta történt, az finoman szólva is súlyos energiapolitikai mulasztás.
2010 szeptemberében Magyarországon 295 MW beépített szélerőművi kapacitás működött. A piac közben ennél lényegesen többre lett volna képes: a 2010-ben visszavont, 410 MW kapacitásra kiírt tenderre 68 pályázó összesen 1118 MW teljesítményre adott be pályázatot.
A lehetőség tehát ott volt. Beruházói szándék is volt. Fejlesztési potenciál is volt. Mégis elvesztegettünk másfél évtizedet.
Miközben Európa fejlesztett, turbinákat telepített, hálózatot erősített, szabályozási tapasztalatot szerzett, tárolást fejlesztett és megtanulta egyre nagyobb arányban integrálni az időjárásfüggő megújulókat, Magyarország gyakorlatilag kihagyott egy teljes technológiai korszakot.
Ezt a 16 évet már nem lehet visszakapni.
Ezért amikor most 4000 MW szélerőművi kapacitás engedélyezéséről és hálózatra kapcsolásáról beszélünk, az első reakcióm az, hogy: végre.
A második viszont az, hogy azért kezeljük ezt a számot a helyén.
Mert 4000 MW szélerőművi kapacitás nem egyenlő 4000 MW rendelkezésre álló erőművi teljesítménnyel.
Ez nem szőrszálhasogatás.
Ez az egész kérdés egyik legfontosabb része.
Már a 2010-es szakdolgozatomban külön foglalkoztam azzal, hogy a szélerőművek nagyarányú rendszerbe illesztésének egyik alapvető problémája a szabályozhatóság. Akkor a MAVIR Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító ZRt. 880 MW-ban látta a biztonságosan csatlakoztatható kumulált szélerőművi kapacitást, miközben egy másik szakmai tanulmány már 1800 MW elméleti lehetőséggel számolt.
Most 4000 MW-ról beszélünk.
Ez hatalmas ugrás.
És ezt nem lehet annyival elintézni, hogy felállítunk még néhány száz turbinát, rákötjük őket a hálózatra, és kész.
A villamosenergia-rendszerben ugyanis minden egyes pillanatban egyensúlyban kell lennie a termelésnek és a fogyasztásnak.
A szélerőmű viszont nem akkor termel, amikor a rendszerirányító szeretné. Hanem akkor, amikor fúj a szél.
Ha erősen fúj, 4000 MW névleges szélkapacitás elképesztően értékes lehet. Fosszilis tüzelőanyagot, importot és más erőművi termelést válthat ki. A szél ingyenes hazai energiaforrás, működés közben nincs tüzelőanyag-költsége és nincs közvetlen szén-dioxid-kibocsátása.
Már 2010-ben is arra jutottam, hogy Magyarország jóval nagyobb szélenergia-kapacitás kihasználására lenne képes, és a kedvező környezeti hatások messze meghaladják a megfelelő tervezéssel kezelhető negatív hatásokat.
De a névleges teljesítményből nem lehet villanyt csinálni, ha nincs szél.
Lehet 4000 MW-ot, 6000-et vagy akár 10 000-et írni egy energiastratégiába: egy szélcsendes téli estén ettől még nem lesz automatikusan több ténylegesen rendelkezésre álló villamos teljesítményünk.
És itt kezdődik az energetika igazán nehéz része.
Mivel szabályozzuk ki az ingadozást? Hol lesz a szükséges tartalék? Milyen gyorsan szabályozható erőművi kapacitás áll mögötte? Mekkora energiatárolói kapacitást építünk? Milyen hálózat fogja elvinni a termelést onnan, ahol éppen fúj a szél, oda, ahol szükség van rá? Mekkora határkeresztező kapacitással számolunk? Mi történik akkor, amikor egyszerre esik vissza a hazai nap- és szélenergia-termelés? És talán a legfontosabb: mi biztosítja Magyarország villamosenergia-ellátását akkor, amikor az időjárásfüggő erőművek éppen alig termelnek?
Na, ezekre kell válaszolnia egy valódi energiastratégiának.
Mert 4000 MW szélerőművi kapacitás önmagában nem energiastratégia.
4000 MW időjárásfüggő termelés megfelelő hálózat, tárolás, tartalék és szabályozható kapacitás nélkül nem megoldás, hanem újabb rendszerszintű feladat.
Ezt ráadásul nem most fedeztük fel. A saját szakdolgozatomban 16 évvel ezelőtt külön írtam arról, hogy az új szélerőművi kapacitások befogadásánál a villamosenergia-rendszer teljesítményegyensúlyát, szabályozhatóságát és biztonságos működését kell vizsgálni.
Ezért örülök a 4000 MW-os célnak.
De még jobban örülnék annak, ha ugyanilyen hangsúlyosan beszélnénk arról is, mi épül a 4000 MW köré.
Kell szélenergia. Kell napenergia. Kell tárolás. Kell hálózatfejlesztés. Kellenek szabályozható kapacitások. Kell tervezhető, időjárástól független termelés. És mindenekelőtt kell egy olyan energiarendszer, amely nemcsak egy napsütéses, szeles áprilisi délutánon működik, hanem egy hideg, sötét, szélcsendes januári estén is.
Mert végső soron itt nem 4000 MW-ról szól a történet. Hanem arról, hogy mennyi teljesítmény áll ténylegesen rendelkezésünkre akkor, amikor szükségünk van rá.
A kettő nagyon nem ugyanaz.
Egy szélerőmű névleges teljesítménye azt mutatja meg, mire képes megfelelő szélviszonyok között. A villamosenergia-rendszernek viszont nem névleges teljesítményre van szüksége, hanem minden egyes másodpercben annyi tényleges termelésre, amennyi a fogyasztás fedezéséhez kell.
Ha fúj a szél, termelünk.
Ha jobban fúj, többet termelünk.
Ha eláll, a termelés visszaesik.
Az ország villamosenergia-igénye ettől még nem tűnik el.
Ezért a 4000 MW önmagában csak egy szám.
Hogy ez a 4000 MW mekkora értéket jelent Magyarországnak, azt az dönti el, milyen hálózat, milyen tárolási képesség, milyen szabályozási tartalék, milyen határkeresztező kapacitás és milyen időjárástól független termelőkapacitás épül köré.
Ha ezek megvannak, a szélenergia óriási segítséget jelenthet.
Ha nincsenek meg, akkor hiába lesz sok ezer megawattnyi névleges kapacitásunk, egy szélcsendes időszakban ugyanúgy elő kell teremteni máshonnan a szükséges villamos energiát.
A technológia 2010 óta rengeteget fejlődött. A szélturbinák, az előrejelzés, a tárolás, a hálózatok és a rendszerirányítás lehetőségei is egészen mások.
Egyvalami azonban nem változott: a fizika.
A szél akkor fúj, amikor fúj.
Az áramra pedig akkor van szükségünk, amikor szükségünk van rá.
Egy jó energiarendszernek ezt a két mondatot kell összeegyeztetnie.
És számomra valójában ez a 4000 MW-os terv legfontosabb kérdése.
