18/01/2023
Műszaki ellenőr vs. felelős műszaki vezető,
avagy mikor és milyen műszaki ellenőrt érdemes alkalmazni?
Az alcímre adható válaszon sokat töprengtem, de végül a következőre jutottam. Alkalmazni akkor kell, amikor szükségesnek érezzük. Emiatt írásomban inkább arra fektetek hangsúlyt, hogy megpróbálom mindenki számára érthetően, tapasztalatokra támaszkodó példákon keresztül vázolni a két szerepkör közötti különbséget. Egy klasszikus után szabadon idézve: megmutatom az ajtót, aztán mindenki eldönti, belép e rajta vagy sem.
Gyakran találkozom olyan károsultakkal, akikben azért nem merült fel, vagy vetették el a műszaki ellenőr alkalmazásának lehetőségét építkezéseik, lakásfelújításaik során, mert a kivitelezőjüknek volt felelős műszaki vezetője (a továbbiakban: MV), vagy ahogy a kivitelező hivatkozott rá, műszaki ellenőre (a továbbiakban: ME). Kérdésemre, hogy kivel állt szerződéses jogviszonyban az a bizonyos MV/ME, természetesen az volt a válasz, hogy a kivitelezővel és ennek okán nem is kellett érte külön fizetni. Ezt így nem csak kimondás után futólag hallgatva, hanem elolvasva és mélyebben értelmezve ugye kezdjük kapizsgálni, hogy valami nem kerek?
Mindenekelőtt tegyünk tisztába egy kérdést, hogy akkor most ki kivel is van? A szakmagyakorlási jogosultságokat meghatározó, a Magyar Mérnöki Kamara (MMK) által előírt vizsgarendszer kérdésbankját tekintve, azonos szakterületen ugyanazon tételsor szerint vizsgázik mind a (F)MV, mind a ME. Ebből kifolyólag a jogosultsági szintekhez szükséges képzettségük, gyakorlatuk is – külön szabályozott, speciális esetektől eltekintve – részben azonos alapokon nyugszik, jogszabályi megkülönböztetésük sokkal inkább csak összeférhetetlenségi eseteket old fel. Erről bővebben a 266/2013. (VII. 11.) Korm. rendelet 21. és 22. §-aiban lehet olvasni. Okkal jön a kérdés, hogy ha ez így van, akkor végtére is a kivitelező MV-je mégiscsak ME-i feladatot lát el? Végül is igen. De onnantól kezdve, hogy a MV a kivitelezővel áll szerződéses jogviszonyban, magyarán a kivitelezőhöz fűződik anyagi érdeke, vajon kinek az álláspontját fogja képviselni? Kalkulálnunk kell a kivitelező iránti elfogultság tényezőjével? Körvonalazódhat vajon olyan szélsőséges helyzet, amikor a kivitelező alkalmazásában álló MV/ME egy jelentéktelennek tűnő, vagy annak beállított hibás teljesítés kapcsán olyan műszaki nyilatkozatot tesz, ami mentesítheti a kivitelezőt egy súlyos összegekbe kerülő hibás teljesítés – a valóban tartós eredmény megvalósításához egyébként szükségszerű – javításától? Mit válaszolna erre kedves laikus olvasóm figyelembe véve azt is, hogy a MV gyakran maga a kivitelező vállalkozás tulajdonosa, vagy annak barátja, közeli hozzátartozója, de összességét tekintve mindenképp az érdekeltségi körébe tartozó személy? És mielőtt válaszolna, legyen tisztában azzal is, hogy a hibás kivitelezés következményeivel sok esetben pár év múlva, nem sokkal a garanciavesztés után kell szembesülni egy olyan munkarész kapcsán, aminek egyébként szakszerű kivitelezés mellett több évtized az avulása. Biztos benne, hogy ha még a jótállási kötelezettség lejárta előtt következik is be a nem várt avulás, el fogja tudni kerülni az ezzel járó, kivitelezővel folytatott, egymásra mutogató és véget érni nem akaró vitás párbeszédeket úgy, hogy ön voltaképpen laikus? Ha bizonytalan a válasszal, biztosíthatom, hogy önnek egész biztosan szüksége lesz – vagy lett volna – a kivitelezőtől minden kétséget kizáróan független műszaki ellenőrre.
Egy építési beruházás megvalósítása során – a magánszemély megrendelőkön kívüli eseteket nem vizsgálva – a hierarchia piramisának csúcsán mindig a megrendelő, pontosabban fogalmazva az építtető, azaz Ön áll. Az ilyen beruházások közé sorolnám az egyszerű lakásfelújításokat, átépítéseket is, hiszen a szereplőkre vonatkozó, építésüggyel összefüggő jogszabályi rendelkezések nem tesznek kivételt a tekintetben, hogy valaki „csak” felújítással foglalkozik, vagy éppen új házakat, lakásokat épít. Az építtető érdekeit a vele szerződéses jogviszonyban álló műszaki ellenőr tudja képviselni. A ME ilyen formában nem lehet érintett a hierarchiában lentebb elhelyezkedő szerepek vállalásában és nem fűződhet semmilyen más gazdasági, nyereségszerző érdeke a kivitelezéshez. Ez mennyire ellenőrizhető? Természetesen vannak erre lehetőségek, azonban tudni kell, ha fentiek ellenkezője hitelt érdemlően bizonyítást nyer, bármelyik fél által indított etikai eljárás lefolytatása során a ME szakmagyakorlási jogosultságát kockáztatja. A ME lehet vajon elfogult az építtető irányába? Sarkosan fogalmazva ez szinte kötelező. Fontos azonban tudni, hogy a ME észrevételeket, javaslatokat tesz, miknek alapján a döntést végül az építtető hozza. Mindazonáltal fel lehet ruházni a ME-t építtetői jogkörökkel is, de ez már beruházás lebonyolítói kategória. Nem összekeverendő a generálkivitelezéssel, a kettő közti különbségre egy későbbi írásban még érintőlegesen kitérek.
Mielőtt tovább lepnénk, azonnal értelmezni kell egy speciális helyzetet, mert gyakran keresnek fel ezzel kapcsolatban is. Főleg új lakások, házak építésénél fordul elő, hogy ME alkalmazásának jogi feltételei körülményesen, vagy egyáltalán nem teremthetők meg. Amikor a megrendelő (?) adásvételi szerződés keretében jut az épülő ingatlanhoz – ahogy a szerződés jellege is utal rá – a majdani birtokos legfeljebb mint vevő, nem pedig mint építtető jelenik meg. Ettől függetlenül persze lehet műszaki ellenőrt megbízni az ellenőrzéssel, viszont fontos tudni, hogy az így épülő házak kivitelezői nem a vevővel állnak szerződéses jogviszonyban, az ő szemszögükből a vevő jobb esetben harmadik, de leginkább a teljesítésében nem érintett részvevőnek minősül. Arra vonatkozólag pedig előre kell rendelkezni az összes érintett fél szerződésében, hogy a vevő ME-e által tapasztalt hibás teljesítések javítását, az eladóval/értékesítővel/építtetővel közvetlen szerződésben álló kivitelező köteles maradéktalanul teljesíteni. Ezt tovább bonyolíthatja az, amikor pénzintézet is a finanszírozók közt van, de tapasztalataim szerint a körülményessége okán az efféle szerződések megkötésének lehetőségét el is vetik. Mit tehet mégis a magát építtetőnek „gondoló” vevő abban az esetben, ha a ME-e által tapasztalt hibák, hiányosságok elhárítására a kivitelező semmilyen lépést nem tesz, mi több, további munkarészekkel takarja el azokat? Két dolgot. Kockáztat és felvállalja, hogy a hibás teljesítés következményeként a birtokbavételt követő időkben keletkező, nem várt avulásokat a jótállási időn belül megpróbálja az értékesítőn keresztül a kivitelezővel javíttatni. Az elmúlt évek ilyen jellegű eseményeit ismerve jobbára ennek is „zsebbenyúlás” a vége. Ebben az a legbosszantóbb, amikor a jótállási időszak lejártakor szakad ránk egy álmennyezet, csak hogy az egyik leggyakoribb esetet említsem. Másik lehetőség, hogy a körülményekre tekintettel a vevő nemes egyszerűséggel eláll a vásárlástól. Pont. Egy dolog biztos: az adásvételi szerződés keretében vásárolt/épülő ingatlanok esetén, kimondottan csak a műszaki átadás-átvételre ME-t hívni nem biztos, hogy érdemes, hiszen a súlyosabb anyagi kiadással járó következmények lehetséges okait – azok „fedettsége” miatt – ilyenkor már ő sem biztos, hogy látni fogja.
A ME után tegyük tisztába a MV szerepét és elfoglalt helyét a hierarchiában. A 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 12. § (1a) bekezdés aa) pontjának értelmében – néhány eset kivételével – a kivitelezőnek MV-t kötelezően kell alkalmaznia. Annak ellenőrzése, hogy a megvalósítandó feladat elvégzéséhez szükséges-e és ténylegesen alkalmaz is a kivitelező MV-t, az építtetőnek felelőssége, a ME-nek viszont kötelessége. Az egyszerűség kedvéért: egy ház építése, vagy olyan felújítások során, ahol a kivitelező többféle szakipari és/vagy szakági kivitelezői tevékenységet is végez (kőműves, burkoló, festő, gépészeti- és villanyszerelési munkák), biztos lehet benne, hogy kell! Igen, ha a fürdőszoba felújításával megbízott burkolója elvállalja a gépészeti szereléseket (pl. fürdőkád beállítása, bekötése) is, valamilyen jogviszonyban MV-t kell alkalmaznia, hacsak nem a burkoló szakma gyakorlására jogosító okirat mellett egy épületgépészettel összefüggésbe hozható, nevére kiállított bizonyítványt is lobogtat. A MV voltaképpen személyesen felel az őt alkalmazó kivitelező hibás teljesítésének következményeiért. Ezt egy példával tudnám szemléltetni a legegyszerűbben: ha hibás kivitelezés következményeképp – amennyiben az a kivitelező mulasztásából eredően következett be – garanciális igényünk merül fel, de az igény keletkezésekor a kivitelező vállalkozás – ne részletezzük miért – már nem létezik, igényünket akár a kivitelezéskor a vállalkozás alkalmazásában álló MV-vel szemben is érvényesíthetjük. Viszont pusztán az a tény, hogy a kivitelezés időpontjában a vállalkozás alkalmazásában állt egy MV önmagában még nem elég, fontos, hogy az ő általa a kivitelezésre vonatkozólag tett, ún. felelős műszaki vezetői nyilatkozat birtokában is legyünk. A kivitelezővel kötött szerződésben – amennyiben szükséges – a MV személyét, adatait, valamint a kamarai nyilvántartási számát is fel kell tüntetni.
A felelős műszaki vezető felelősségével kapcsolatban a legfontosabb dolgot külön kiemelném azzal, hogy sajnos sok kolléga megfeledkezik róla. Emiatt aztán legtöbbször az anyagi érdekekből fakadó „munkáltatói nyomás” hatására teszik meg felelős nyilatkozataikat. Tételezzük fel azt a szélsőséges helyzetet, hogy egy monolit vasbeton szerkezet betonozása az eltakarásra kerülő vasszerelésének – lényegtelen milyen okból való – ellenőrzése nélkül valósul meg. A műszaki ellenőr a tény naplózásával megteremti azt a helyzetet, hogy a vasszerelés megfelelőségét a kivitelezőnek kell igazolni. A kivitelező ezt megteheti úgy, hogy a vasszerelést a műszaki ellenőr számára ellenőrizhetővé teszi (ugye sejtjük mivel járhat ez), ennek – szintén ne részletezzük milyen okból való – elmulasztása esetén azonban, nyilatkozatának értelmében a felelős műszaki vezetőre száll minden ebből fakadó következmény. A vasbeton szerkezet fél év múlva leszakad és maga alá temet egy embert... 🙄 Legyünk tisztában azzal, hogy a felelős műszaki vezetői nyilatkozat megtételével a kivitelező felelőssége a nyilatkozattevő személyes felelősségévé is válik. Igen, nagyobb eséllyel fogják foglalkozás körében elkövetett, valami nagyon rosszat okozó gondatlan veszélyeztetés miatt elítélni, mint magát a kivitelezőt. Főleg akkor, ha az építési-szerelési munkát pékből, szakácsból avanzsálódott szakemberek végezték, ami nyilván kis hazánkban sosem fordult és fordulhat elő. Hétköznapibb és kevésbé morbid esetre értelmezve: ha például a burkoló a csempeburkolat készítése előtt a felületet nem megfelelően készíti elő (pl. „kifelejti” az alapozót) és a garancia körében ebből kifolyólag a megrendelőnek kára keletkezik (lehull a csempeburkolat), függetlenül attól, hogy a kivitelező elérhető-e, ugyanúgy fennáll a MV személyes felelőssége. A felelősség akkor is fennáll, ha a kár keletkezésekor a MV már nem áll a kivitelező alkalmazásában, hiszen a megfelelőségi nyilatkozat kiállításakor viszont még abban állt (időbeni hatály). Többszintű alvállalkozói hierarchiában megvalósuló beruházások esetén a hierarchiában magasabb szinten (rendszerint a generálkivitelező) álló MV a primer felelős, probléma esetén majd ő lesakkozza az alatta lévőkkel.
Fentiekből nyilván kitűnik, hogy egy építési-szerelési munkára kötött szerződésben a szerződés tárgyán, a vállalási árakon, határidőkön és a 2013. évi V. törvényre való hivatkozásokon kívül számos feltételt, egyéb megállapodást is érdemes írásba foglalni, még ha ehhez mérten a munka bagatellnek tűnik is. Mindenki ismeri a mondást: a szó elszáll, következésképpen hiába van részletes szerződés, ha a kivitelezés során hitelt érdemlő, a felek munkára vonatkozó megállapításait tartalmazó dokumentációt nem vezetünk, az elszámoláson kívül a garanciális igényeink bevasalása is okozhat problémát a későbbiekben.
Akármelyik szerepkörről legyen is szó, a szakmagyakorlási jogosultság státuszának a kivitelezés időtartama alatt aktívnak kell lenni. Ezt a MMK (https://www.mmk.hu/kereses/tagok), vagy a MÉK (https://eugyintezes.mekon.hu/index.php?u=nevjegyzek #) nyilvántartásában lehet ellenőrizni.
De ahhoz, hogy ki lehessen választani a számunkra megfelelő műszaki ellenőrt vagy felelős műszaki vezetőt, kell okoznom némi zavart. A jogszabályi rendelkezések lehetővé teszik, hogy ME „jelzésű” jogosultsággal felelős műszaki vezető, valamint MV „jelzésű” jogosultsággal műszaki ellenőr szerepkört vállaljanak a szakmagyakorlók. Hogy mi a különbség? Bizonyos ME vagy MV státusz megszerzéséhez magasabb szakmai követelmények párosulhatnak, valamint az MV státuszhoz rendelt eljárási jogkörök meghatározott esetekben korlátozottak. Fontos, hogy a szakmagyakorlók szerepköröket csak és kizárólag a saját területükön vállalhatnak. Tekintve, hogy sem ebben, sem eljövendő írásaimban nem kívánok foglalkozni hírközlési-, ipari-, vízgazdálkodási-, honvédelmi- meg még ki tudja milyen épületekre vonatkozó szakmagyakorlási feltételekkel, érjük be ennyivel: magánmegrendelésekben megvalósuló klasszikus építési beruházásokban, egy MV-É-R aktív státusszal rendelkező felelős műszaki vezető is vállalhat műszaki ellenőri szerepkört. Korlátozással ugyan, ami annyit jelent, hogy az épület legfeljebb négy beépített szinttel és szintenként 2000 m2 alapterülettel rendelkezik. Olvasóim között van valakinek kétemeletes alápincézett, beépítetlen tetőteres, összesen 7500 m2 hasznos alapterületű háza? 🤔 Összefoglalva fentieket, ugyanazon szakterületre jogosult szakmagyakorló a névjegyzéki betűjelétől függetlenül elláthatja bármelyik szerepkört, mi több, a MV bizonyos esetekben kettős szerepet lát el, generálkivitelező alkalmazásában ő lesz az alvállalkozók műszaki ellenőre is. Ebből a sajátságos pozícióból következik, hogy ha pl. magánszemély saját beruházásban és lebonyolításban valósítja meg családi házának építését, minden egyéb, a megvalósításba bevont, szakági kivitelezőtől független felelős műszaki vezető alkalmazásával – akinek a nyilatkozatára úgyis szükség lesz a használatbavételhez – műszaki ellenőrt is biztosít magának. Bármilyen kategóriát, szakterületet nézünk is, mind a ME, mind a MV birtokában van a szakterületére vonatkozó jogszabályi háttér ismeretének.
Műszaki ellenőrzés gyakorlati alkalmazásával összefüggésben valamiről még fontos beszélni, amit szintén egy példán keresztül vezetek le. Bízom benne, hogy sokakat elgondolkodtat majd, nem csak laikus olvasóimat, hanem kollégáimat is.
Magasépítési területen ME-É kezdetű névjegyzéki szám birtokában korlátozás nélkül lehet műszaki ellenőri tevékenységet folytatni, míg az MV-É-R jogosultsággal „csak” a fentebb részletezett feltételeknek megfelelő építési beruházásokon. Míg előbbi jogosultság megszerzését okleves építőmérnöki végzettséghez és 3 éves gyakorlati időhöz kötik, addig utóbbihoz jóval „szerényebb” feltételek, szakirányú technikum és 5 év gyakorlati idő elegendők. Előbbi a diploma megszerzését követően, vagy már iskolai évei alatt is tervezőirodához szegődik, s mint rajzoló szerez gyakorlati időt akár a diplomaosztó időpontjáig. Utóbbi a technikum elvégzése után a kivitelezésben köt ki, művezetőként, építésvezetőként az összes szakmát gyakorlati szinten is megismeri, elméleti szinten pedig el is sajátítja, hiszen beosztottjai munkájának ellenőrzéséhez mindez elengedhetetlen. Kettejük közül vajon melyikük gyakorlati tudása alkalmasabb arra, hogy az építkezés, felújítás során a kivitelező által elkövetett, a későbbi munkafázisokra is jelentős hatással bíró hibákat kiszúrja, vagy a kivitelező munkavégzési módjából következtetve esetleg el is kerülje? 🤔 A kérdést itt most nyitva is hagyom.
Van még egy tévhit, amit szintén fontosnak tartok eloszlatni. Sokakban bizonyára kialakult az a kép a műszaki ellenőrökről, hogy csak megjelennek az építkezésen, elmondják az észrevételeiket, majd zsebre téve a honoráriumot dolguk végeztével távoznak. Valóban, feladatainak operatív részét ez jellemzi a leginkább, ezt azonban úgy fogalmaznám, sokszor csak ennyi látszik a felszínen. Ha pusztán eseti jelleggel vesszük igénybe szolgáltatásaikat, sokkal többet egy pár soros, utólag e-mailen megküldött emlékeztetőn kívül nem is illik elvárni, hisz az ily módon alkalmazott műszaki ellenőrnek nem feladata – erre vonatkozó szerződés hiányában – a beruházás során zajló események naprakész nyomon követése. Valljuk be, anyagi ingerküszöböt el nem érő (értelmezés lentebb) beruházások esetén nagyon nincs is értelme projekt-alapú szerződés megkötésére, mindazonáltal ilyen esetben, a tévhittel ellentétben a műszaki ellenőrt számos, az építtetőt tehermentesítő feladat elvégzésével lehet megbízni, ezek körét a 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 16. § (3) bekezdése taglalja, de személy szerint én ennél többet is a nyakamba szoktam vállalni. A teljesség igénye nélkül: vállalkozói ajánlatok kiértékelése, jelentkezők leinformálása, vállalkozóval kötendő szerződés előkészítése. S ha már szó esett a honoráriumról, a műszaki ellenőr „felszínen látható” tevékenységéért sokan feleslegesnek ítélnek bármennyi pénzt is kiadni, ráadásul ennek elkerülése érdekében hajlamosak a „velem biztosan nem történhet semmi rossz” hamis biztonságérzetet adó mondat mögé bújni. Google-ban rá kell csak keresni a „kókler” és „lehúzások az építőiparban” szavakra, majd az erre kapott, elmúlt években történt esetekre mutató találatok számának tükrében eltűnődni azon, mekkora eséllyel tehetjük ki magunkat egy hibás, vagy a soha el nem készülő kivitelezés következményeinek?
Ismét átadom a válasz lehetőségét kedves olvasómnak, egyúttal felsorolnám azokat a saját tevékenységem során megismert helyzeteket, amikor már a beruházás megkezdése előtt sem lett volna szabad műszaki ellenőr alkalmazását mérlegelni.
- Facebook-os „szakember” kereső csoportban, vagy bármilyen más online fórumon, applikáción feladott hirdetésre, vagy azon keresztül jelentkezők alkalmazásakor. Ismeretlenek által adott számos pozitív vélemény esetén sem!
- A kivitelező személye meggyőző, szimpatikus, de kétes hátterű cégből adna számlát, amiben ő se nem alkalmazott, se nem tag.
- A kivitelező a jogszabályi környezet feltételeinek megteremtése nélkül ragaszkodik az előleg fizetéséhez. Félreértés ne essék, az előleg fizetésével a számviteli szabályok értelmében semmi gond nincs, azonban építőipari kivitelezések esetén egyéb szabályozáshoz is kötött.
- Ha a kivitelező megpróbálja elsunnyogni a szerződés aláírását, vagy aláírt szerződés hiányában akar előleget fizettetni (lásd fentebb: jogszabályi környezet).
- Ingerküszöböt erősen meghaladó összegű beruházás esetén. Azért nem írok tényszerű összeget, mert mindenkinél más és más az a pénzmennyiség, aminek a „kukába dobásával” sem fordul deficitbe a családi költségvetés.
- KATA-s vállalkozó az anyagról is számlát ad(na). Ha kicsit is ismerjük a KATA-s vállalkozásokra vonatkozó jogszabályokat és ezeket igyekszünk az építőipar területére értelmezni, minimum, hogy megkondul a vészharang.
- A kivitelező "túltolja" a referenciák fotókon történő bemutatását, személyes ellenőrzésükre nem tud, vagy nem akar lehetőséget teremteni.
- A kivitelező sürget bennünket a szerződés aláírásával, vagy az átolvasás lehetősége nélkül akarja aláírattatni.
- A kivitelező akar hozni műszaki ellenőrt, felelős műszaki vezetőt. Utóbbi így is, úgy is kell, előbbit pedig kiveséztük fent.
- A generálkivitelező a tervező is egyben. Aki ezt vitatná, az bátran keressen, szívesen elmondom az aggályaimat ezzel kapcsolatban.
- Amikor pedig a saját telkünkön a saját nevünkre szóló építési engedély birtokában generálkivitelezőt bízunk meg házunk építésével, műszaki ellenőr nélkül belevágni szinte felér egy öngyilkossággal.
Sorolhatnám még ítéletnapig, de mivel nincs két egyforma helyzet, nehéz lenne minden lehetséges konklúzió szerint megfelelő tanácsot adni. Talán az egyetlen, mindenre értelmezhető hasznos tanácsom a következő. Ha csak egy aprócska megingás, a legapróbb jel is utal arra, hogy valami nincs rendben, s itt főleg laikusként a legkisebb zsigeri megérzés is számít, egy percet sem szabad tovább várni. Ha a kivitelezőnek szegezett kérdésekre dadogva, laikusként hallgatva is összefüggéstelennek tűnő, értelmezhetetlen vagy kitérő, a vélt problémát elodázgató válasz érkezik, nincs értelme kockáztatni. Inkább fizessen a műszaki ellenőrnek és derüljön ki, nincs vagy nem lesz nagy baj, mintsem belekerüljön az időben nem kezelt probléma miatt keletkező, nem várt kiadások feneketlen mocsarába.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
Farkas János Péter
műszaki ellenőr, felelős műszaki vezető
