Belicza György - kutatói oldal

Belicza György - kutatói oldal Történettudományi kutatómunka, mikrotörténeti nézőpont érvényesítése. Társadalomtörté Érdeklődési köröm a történettudományon belül a 20. OTDK-n 2.

század első felének város- és társadalomtörténete, azon belül is leginkább a lokalitás és a mentalitástörténet kérdése. Kutatómunkámat 2012-ben kezdetem ezen a téren, melynek eredményeként 2013-ban, a # # . helyezést értem el a „Két világháború közötti magyar történelem II.” szekcióban Sajógalgóc gazdaság- és társadalomtörténete 1895–1943 című pályamunkámmal. Akkor ennek a borsodi falunak vizsgált

am meg a társadalomszerkezetét, a településhierarchiában betöltött szerepét és a helyi szokásvilágot interjúk, bőséges levéltári irodalom és szakirodalom segítségével. Ezt követően Campus Hungary ösztöndíj segítségével Rimaszombatban a dél-gömöri települések társadalmát kutattam a 20. század első felére vonatkozóan. Célom az volt, hogy levéltári és múzeumi források segítségével feltérképezzem a falvakban a közösség belső struktúráját, rétegzettségét, a lakosság kapcsolati hálóit, majd ezen keresztül érdekérvényesítő képességüket és a helyi tisztviselőkhöz, illetve az egyház képviselőihez való viszonyukat. Jelen esetben témám a Horthy-ínségakció tevékenysége Borsod vármegyében a nagy gazdasági világválságot követő években (1930-1934). Melynek során elemzem az 1929-es évet követően a válság hatásmechanizmusát. A településeken a tömeges munkanélkülivé válást, és az azt követő családi és egyéni szinten megjelenő egzisztenciális megrendülést. Majd pedig a szociális háló működéséért felelős intézmények rendeleteit, intézkedéseit, illetve ezek eredményességét. Mindezzel vizsgálom a Borsod vármegyei szegényréteg mindennapjait és a válságperiódusban adott lehetőségeit az érvényesülésre. Továbbá azt, hogy a hivatalok által történő segélyezés (természetbeni juttatás, pénz és munkalehetőség) milyen módon tudott javítani életkörülményeiken. Kutatási témámat az utóbbi három évben kiterjesztettem Szeged és Pécs városára is. Kutatómunkám társadalomtörténeti szempontból hiánypótló vállalkozás, hiszen a Horthy-korszak társadalomtörténetéről, és ezen belül a rurális térségek lakóinak gazdasági és egyéb kapcsolatairól, illetve azok hálózatáról keveset tudunk.

29/05/2023

Kutatási tapasztalatok IV.
Mozaikok (töredékesség, fragmentáltság)- a történetírás sajátosságainak egyike
Szinte mindannyian szeretjük a történeteket: elmesélni ismerőseinknek, legyezni magunk vagy mások számára. Kedveljük őket, mert többnyire lezártak: a múlt részét képezik és kerek egészek (avagy egy nagyobb egész részét képezik). Van cselekményük, sodrásuk és kifutásuk. A történész is hasonlóképpen jár el, amikor források segítségével történeteket konstruál. Levéltárakban kutakodik, majd amikor talál egy feljegyzést, hivatalos dokumentumot, levélrészletet, vagy akár csak egy számításokat tartalmazó cetlit. Információk özöne árasztja el (már ha épp a 19-20. század történéseinek kutatójáról van szó) és azok között kapcsolatot teremt. Rangsorokat állít fel, rendezi, lajstromot készít. Ha kell többet is, mintha párhuzamosan forgatókönyveket készítene a múlt különböző mintázataival ("valóságaival"). Aztán ezeket újra és újra előveszi írás közben és folytonosan kérdéseket intéz a forrásokhoz, majd önmagához is. Hol lehetnek még vajon "hiányzó láncszemek"? Aztán egy-egy apró megjegyzés, egy zárójeles gondolat, egy lábjegyzetben rejlő utalás újabb gondolatlavinát képes elindítani. Majd ha csak minden tizedik próbálkozásra is, de valószínűsíthetően felbukkan egy kontrollforrásként használható textus, amely képes továbblendíteni az elkezdett történet megírását. Mindeközben a szöveg gondolati egységekre (összetevőire bontva) pihen, amely legalább annyira értékes mozzanat véleményem szerint, mint maga a kreáció, az alkotás aktív folyamata. Első olvasásra feltartóztatja az írást, majd inspirál, újabb gondolatok megfogalmazására sarkall. Mindemellett nagy-nagy örömöt okoz, ha valami a fenti folyamat során a "helyére kerül", végre. Legalábbis az első kapcsolódási pontot adja, vagy egy újabbat a munka során.
A mozaikosság teszi tehát lehetővé a történész számára az újabb és újabb narratívák megalkotását, a nézőpontok ütköztetését és a diskurzus helyét és idejét a múltban. Továbbá aktualitásának lehetséges formáit a jelenben.
A következő bejegyzésig, minden jót, Kedves Olvasó!

12/05/2022

Kutatási tapasztalatok III.
Az előző bejegyzésemben egy részletesebb bemutatót ígértem a az egyes forrástípusokról. Íme: Ezek közül jelenleg három csoportot emelek ki, amely nagyban segítette a szakdolgozatom elkészülését. Az egyik közülük az árvaszéki iratok címet viselte, amelyekben a hagyatéki ívek elemzése kapcsán betekintést nyerhettem a falu korabeli lakosságának társadalmi és gazdasági pozíciójába, feltételezhető mikrotársadalmi státuszába. Ehhez kapcsoltam hozzá a későbbiekben a második forrástípust, a birtokkataszteri íveket. Amelyből kirajzolódott a település bel- és külterületének - részleges - tulajdoni struktúrája. Mindezek pedig lehetővé tették számomra a belső (lokális) társadalmi kapcsolatok hálózatának feltárását, így lehetőségem nyílt erről egy modellt megalkotni, amelyben elhelyezhettem az "elitet" éppúgy, mint az alacsonyabb státuszú lakosokat. Az előbbi csoport hatalmi pozícióinak összefonódását, gazdasági-politikai érdekérvényesítő képességét külön esettanulmányokban vizsgálhattam meg. Meg kell vallanom, hogy aprólékos, sok munkát igénylő, ám annál izgalmasabb feladatnak találtam mindezt. A harmadik forrás pedig, amelyet a helyi társadalom vizsgálatához ugyancsak felhasználtam, az pedig nem volt más, mint a 20. század első felére vonatkozó választói névjegyzékek, amelyek többnyire - időnként meglehetősen pontatlanul - rögzítették a szavazásra jogosult helyi lakosok életkorát, foglalkozását és lakhelyét, továbbá azon jogcímeket, amelyeken az adott illető jogosult volt a szavazásra. Mindezen dokumentumok feldolgozása, majd összehangolása (ehhez Excel-adatbázisok elkészítése) számos délutánomat vette igénybe, mégis hosszabb időt követően kezdtek el kirajzolódni a dolgozat egyes fejezetei.
A következő bejegyzésemben a kutatómunka "mellékvágányairól" szólok majd röviden, amelyek kezdetben ígéretesnek tűntek ugyan, ám végül számos okból következően végül nem került be a fejezetek közé.
Addig is minden jót, Kedves Olvasó!

10/03/2022

Kutatási tapasztalatok folytatás 2.
A szakdolgozatomhoz való anyaggyűjtés további tapasztalatai a következők voltak. A körjegyzőségi iratanyag három kis község dokumentációját foglalta magában. Ez már ahhoz elegendőnek bizonyult, hogy el tudjam helyezni a vizsgált falu helyzetét a településhierarchiában és kijelölhessem az abban betöltött szerepét. Azonban a település 20. század eleji gazdaságáról és társadalmáról továbbra is vajmi kevés információval rendelkeztem. Kissé el is csüggedtem, hiszen úgy tűnt, hogy a kutatott anyag túlságosan szórványos és töredékes ahhoz, hogy abból egy több fejezetből álló, koherens írás kerekedjen ki. Nem lévén jobb ötletem, segítséget kértem a kutatómunka folytatásával kapcsolatban a témavezetőmtől és a levéltárosoktól egyaránt. Egybehangzóan azt a javaslatot kaptam, hogy próbáljam meg a vizsgálatot tágabb térben és kontextusban folytatni iratképző szervek szerint. Így bukkantam rá többek között a választási névjegyzékekre, amelyek a választásra jogosult személyek életkoráról, családi állapotáról és foglalkozásáról tájékoztattak. Illetve a megyei főispáni és alispáni iratanyagra, amellyel hetekig tartó munkám keletkezett, végül elég szép eredményekkel. Ugyanis az iratanyag meglehetősen terjedelmes még évi lebontásban is. Ennek kapcsán merült fel annak a „követelménye”, hogy a kutatás időkeretét szűkítsem le egy évtizedre, vagy esetleg annak egy részére. Választásom így esett a válságperiódus időszakára, vagyis az 1930-1934 közötti időszakra. A segédletek kapcsán tárgyszavakra kereshettem rá, amelyeket mutatókönyvekben találtam meg. Az azokhoz tartozó mutatószámokat pedig sorkönyvekben követhettem nyomot. A munkámat nehezítette, hogy egy-egy mutatószámot akár egy évtizeden át vittek tovább, vagyis évről évre újabb és újabb mutatószámon szerepeltek a keresett iratok. Amikor nem volt szerencsém az iratokat végül az 1940-es éveket követően kiselejtezték, avagy az üres iratjegyzék árulkodott a valaha volt tartalmáról. Szerencsésebb esetben, és ez volt a gyakoribb, kiterjedt forrásanyag tárult elém. Melyről részletesebben a következő héten számolok majd be. Addig is minden jót, kedves Olvasó!

28/11/2021

Kutatási tapasztalatok folytatás 1.
Az előző bejegyzésemben általánosságban fogalmaztam meg a tapasztalataimat. A következő írásaimban röviden egy-egy általam vizsgált forrástípus kapcsán teszek hasonló következtetéseket, megállapításokat. Amikor még a történelem alapképzés második évében jártam. nagy lelkesedéssel, ám jóval kevesebb tapasztalattal vetettem bele magam a levéltári kutatómunkába. Egy kis borsodi település 19-20. századi iratanyagát kerestem – kiindulási alapként a későbbi szakdolgozatomhoz –, amelyhez a rövid beiratkozást követően a fondjegyzék tanulmányozásán keresztül vezetett az út. Meg is találtam a V. Községek rész alatt, kiírta kérőlapra, majd őrjegyre a dokumentumot, aztán meglepően konstatáltam, hogy ez egyrészt kevés, másrészt tartalmilag sem túl informatív. Hiszen amit kézhez kaptam, a következő volt: egy töredékes jegyzőkönyv-kivonat néhány 20. század eleji képviselőtestületi ülésről, néhány mezőőr-igazolvány és néhány falubeli kerékpárjának igazolványa (mind egyedi azonosítószámmal!) és ha jól emlékszem, egy hiányos cselédkönyv. Ezeknek a lényeges információit ugyan rögzítettem, ám nem éreztem magam kisegítve. Legalábbis ekkor még. A levéltárosok nagyon készségesen azt tanácsolták, hogy igyekezzek azt felkutatni, hogy milyen testületek és hatóságok foglalkozhattak valamilyen ügyből kifolyólag az általam kiválasztott településsel. Ekkor elgondolkoztam, majd konzultáltam témavezetőmmel, aki adott néhány ötletet, hogy milyen útvonalakon lenne érdemes folytatni a kutatást. Ezt követően az egyesületekre esett a választásom, amelyhez a 20. század első felére vonatkozóan külön levéltári segédlet is volt, amelyből hosszas munkával kikerestem olyanokat, amelyek első olvasatra tartalmazhatnak bármilyen számomra hasznosítható információt. Ilyen volt a Levente-egyesület, a Polgári Lövész Kör és az Erdőbirtokosok Társulata. Ezekben már néhány név és hozzákapcsolódó személyes adat már fellelhető volt. Mindemellett ezeknek az egyesületeknek az alapszabályán és a taglistán túli, például a működésére vonatkozó információkat már nem találtam. A vizsgálódás körét innentől kezdve a körjegyzőségi központ iratanyagának a tanulmányozásával folytattam. Erről majd a következő héten számolok be. Addig is minden jót, kedves Olvasó!

28/10/2021

A kutatási tapasztalatok
Erről a témáról meglehetősen sokat tudnék írni, hiszen az ország hét különböző levéltárában számos napot töltöttem az anyaggyűjtéssel. Most igyekszem a lehető legrövidebben, a lényegre koncentrálva bemutatni ennek a munkafolyamatnak a sajátosságait. Először is, magát a kutatómunkát, megelőzi egy előzetes keresési folyamat a fondjegyzékben – ahogyan ezt legutóbb említettem is – és a legtöbb esetben határozott szándékkal a levéltári dokumentumokat kikérve érkeztem meg előzetesen egyeztetett időpontban az adott levéltárba. A rövid, ám kötelező regisztrációs dokumentációt követően neki is láttam a munkának. A legtöbb esetben alispáni, vagy polgármesteri iratokat vizsgáltam egy-egy város esetén, ami egészen egyszerűnek ígérkezne, amennyiben nem tenne ki a 20. század első felére vonatkoztatva több száz nagydoboznyi anyagot. Ennek a feltérképezésére szolgálnak a segédletek. A mutatókönyv- és a sorkönyv, aminek a segítségével eljuthatunk magához az iratszámhoz – az iktatási metódust figyelembe véve – ez több irat együttes keresése esetén több órás folyamat is lehet –, amelyhez egy dokumentum tartozik, viszont, hogy ténylegesen fenn maradt-e, az teljesen esetleges. Illetve ha előkerül, az iktatás során a tartalma olyan mértékben is módosulhat, hogy a keresett anyagtól teljes mértékben információk kerülhetnek a birtokunkba. Több alkalommal jártam magam is így. Aztán előfordult néhányszor, hogy pusztán az iratjegyzék került a kezembe az ügyszámokkal ékesen, ám tartalmát tekintve üresen, hiszen az a korábbiakban valószínűsíthetően már selejtezésre került. Ám a legkevésbé szívderítőek azok az iratok voltak, amelyek egy adott munkafolyamat – például elszámolás – tényét rögzítették minden egyéb, beazonosításra lehetőséget adó információ nélkül. Ezek az „eredmények” persze mindannyiszor más irányba terelték kissé a kutatómunkát és ezáltal jutottam hozzá olyan forrásokhoz is, amelyeket alapvetően nem is vizsgáltam volna meg. Hiszen miután Miskolc városának iratai között találtam több, számomra felhasználhatót is, már egy előzetes elvárással közelítettem Szeged, majd Pécs felé. Majd rövid idő alatt be kellett látnom, hogy azok az ismeretek csak korlátozottan használhatóak, hiszen a források fennmaradása egy-egy résztéma kapcsán teljesen esetlegesek, így komparációjuk is csak kellő kritikával lehetséges. Az egyes forrástípusokról röviden a továbbiakban írok majd. Addig is minden jót, kedves Olvasó!

14/10/2021

A levéltári kutatómunka
A kutatási folyamat során a forrásgyűjtés időszakában számos dologra érdemes előzetesen felkészülnünk. A legtöbb esetben érdemes tanulmányozni a kiválasztott téma kapcsán az egyes levéltári honlapokon található fondjegyzékeket és körvonalazni ennek mentén az anyagot magát, amelyet előzetes telefonos, vagy online bejelentkezést követően a kutatási szabályzatban foglaltak alapján megnézhetünk. Az elmélete magának a munkafolyamatnak ilyen egyszerű. Vagyis joggal feltételezheti a kedves Olvasó, hogy elegendő kitalálnia egy témát és egy korszakot és „máris” minden információ arról – kellő szorgalommal – össze is gyűjthető. Viszont a gyakorlat során néhány aprósággal találkozhat, amely kedvezőtlen esetben visszavehet a lelkesedéséből. Például az, hogy a levéltárban nincs minden az ő igényei szerint csoportosítva, rendezve; vagyis hiánytalanul, a maga komplexitásában nem bocsátható a rendelkezésére – kivételes esetektől eltekintve –, akkor csalódás érheti. A levéltári iratok ugyanis elsődlegesen kronologikusan és az iratképző szervek szerint vannak a legtöbb esetben elrendezve, tehát könnyen előfordulhat, hogy a fondjegyzéket vizsgálva több olyan jelzet alatt is találhatóak iratok, amelyek minket kutatóként érdekelhetnek.
Ezáltal el is érkeztünk jelen bejegyzés egyik kulcsfontosságú gondolatához: a kutatómunka mint folyamat, magában rejti annak a lehetőségét, hogy az adott irat, amelyet kikértünk és kézhez kapunk, adott esetben egyáltalán nem tartalmaz számunkra jelentőséggel bíró információt. Ilyenkor a munkát újabb és újabb anyagok átnézésével célszerű folytatnunk, egészen addig, ameddig nem találunk hasznosítható anyagokat, vagy rosszabb esetben be nem bizonyosodik, hogy esetlegesen olyan szerencsétlenül választottunk témát, hogy nem maradt fenn hozzá számottevő dokumentáció. Szerencsére ez utóbbi csak meglehetősen ritkán fordul elő. A kutatási tapasztalataim egy részéről a következő héten készítek majd egy kis bejegyzést. Addig is minden jót, kedves Olvasó!

07/10/2021

A kezdetek
A doktori disszertáció kritériumai közül most csupán egyet emelek ki, amely nem más, mint a novum, vagyis az újdonság a kutatás terén. Vagyis a munka kifejezett célja, hogy új ismeretekkel bővítse a tudományok tárházát egy-egy adott szakterületen. Ez motivált még évekkel ezelőtt, amikor még témavezetőmmel leültünk megbeszélni, hogy milyen irány(ok)ban lenne érdemes bővíteni a szakdolgozati témámat. (A szakdolgozatom kivonata, a Juvenilia V. kötetében – online formában is – Sajógalgóc gazdaság- és társadalomtörténete 1895– 1943 címmel olvasható.) Polémiánk végén arra jutottunk, hogy érdemes lenne megvizsgálni Miskolc társadalmát a két világháború között, elsősorban a szegényréteget, hiszen róluk – az eddigi szakirodalmakat és a levéltári források korlátozott számát tekintve – meglehetősen mozaikosak az ismereteink. A keretét a műnek pedig adhatná akár az 1922-ben Horthy Miklós által meghirdetett „Országos Nyomorenyhítő Akció”. Amely keretében az 1930-as évek első felében a törvényhatósági jogú városokban „alsóbb társadalmi rétegek”számos tagja részesült valamilyen segítségben, vagyis megnyilvánultak a helyi „szociálpolitika” kezdetleges formái. Ekkor ebben a formában ez pusztán terv volt, a megvalósítás jelenleg is folyamatban van. A jövőhéten a levéltári kutatómunkáról írok majd. Addig is minden jót, kedves Olvasó!

07/10/2021

Kedves Olvasó!
A következőkben egy kis „időutazásra” invitállak, amellyel célom, hogy bemutassam azt az utat, ahogyan, a doktori munkám készült – és készül jelenleg is – egy kis betekintést nyújtva mindabba, ami megelőzi egy disszertáció elkészülését. Heti rendszerességgel tervezem hogy jelentkezek egy-egy írással amely a munka folyamatát mutatja be.
Ha kedvet kaptál hozzá, tarts velem! :)

Az eddig megjelent munkáim
12/12/2020

Az eddig megjelent munkáim

Társadalomtörténeti előadások, műhelyviták
12/12/2020

Társadalomtörténeti előadások, műhelyviták

Cím

Debrecen
4032

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Belicza György - kutatói oldal új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Parancsikonok

Megosztás

Kategória