21/07/2026
(Englis below)
Az első találkozásom a MAHO marógépekkel
Egy agyonmásolt, szinte olvashatatlanná kopott jegyzetlap néha többet mesél, mint egy történelemkönyv.
Megrögzött gyűjtögető vagyok. Szinte semmit sem dobok ki. A mottóm mindig is az volt: „Hátha jó lesz még később valamire…” Így aztán minden bekerül egy dossziéba, egy mappába vagy egy dobozba, hogy aztán egyszer újra előkerüljön.
A napokban egy ilyen relikvia akadt a kezembe: néhány, a MAHO CNC 432 vezérléshez készült kezelési összefoglaló. Az évtizedek alatt, a számtalan fénymásolás következtében, már alig olvashatók, de még ma is jól használhatók. Őszintén szólva már nem vagyok benne biztos, hogy annak idején én készít***em-e őket, inkább lehet, hogy valamelyik tanítványom. Egy dolog azonban biztos: akkoriban rendkívül hasznos segédletek voltak a vezérlés megismeréséhez és mindennapi használatához.
Ahogy újra kezembe vettem ezeket a megsárgult lapokat, óhatatlanul eszembe jutott, hogyan találkoztam először a MAHO marógépekkel és a CNC 432 vezérléssel.
Arra gondoltam, megosztom veletek ezt a történetet. Talán másokban is felidéz néhány kedves emléket azokból az időkből, amikor a CNC-technika még újdonságnak számított.
Erről az első találkozásról szól ez a bejegyzés.
A nyolcvanas évek elején kezdtem el dolgozni a Szerszámgép Programozási Egyesülésnél (SPE). Te jó ég… ennek már 46 éve! Hihetetlen, milyen gyorsan telik az idő. Igen, valóban létezett ilyen nevű szervezet. A hetvenes években a hazai nagy CNC-szerszámgép-felhasználó vállalatok – a Ganz-MÁVAG, a Láng Gépgyár, a Csepel Művek Szerszámgépgyára (CSMSZG), a SZIM, a VILATI, az EMG, az Ipari Technológiai Intézet (ITI) és más jelentős iparvállalatok – alapították azzal a céllal, hogy elősegítsék a számítógépes szerszámgép-programozás hazai elterjedését, valamint a szükséges szakmai ismeretek fejlesztését és oktatását.
Amikor az egyetem elvégzése után megpályáztam a CNC-technológusi állást az SPE-nél, még nem is sejt***em, hogy olyan szakmai műhelybe kerülök, amely meghatározó szerepet játszik majd az életemben. Nap mint nap olyan mérnökök, programozók és oktatók között dolgozhattam, akik a magyar NC- és CNC-technika meghonosításának úttörői voltak. Az ott eltöltött évek alapvetően meghatározták későbbi szakmai pályafutásomat.
A következő fontos állomás 1990 tavasza volt. Ekkor kezdődött meg a SZIM Halom utcai gyáregységében a MAHO MH 500 univerzális marógépek hazai gyártásának előkészítése. A MAHO komolyan gondolta a magyarországi együttműködést, ezért a korszerű gyártástechnológia kiépítéséhez modern berendezéseket telepített a magyarországi üzemébe.
A legnagyobb benyomást rám egy hatalmas WALDRICH CNC ágyköszörű t***e. Akkoriban ilyen korszerű gépet ritkán lehetett látni Magyarországon. Ez már önmagában is jelezte, hogy a MAHO hosszú távra tervez. Akkor azonban még senki sem sejthette, hogy a rendszerváltás, a vasfüggöny lebontása, Németország újraegyesítése és a kelet-közép-európai gazdaság gyors átalakulása alapjaiban változtatja meg ezeket az elképzeléseket. A MAHO magyarországi története végül egészen más irányt vett, mint amit a projekt kezdetén bárki is valószínűnek tartott.
A Halom utcai üzemben a MH 500 gyártása indult el, de a gyártáshoz több MAHO gépet is telepít***ek. Emlékeim szerint ezek között volt egy MC 50 H megmunkálóközpont CNC432 vezérléssel, valamint két MH 1600 univerzális marógép. Az egyik CNC432, a másik pedig CNC532 vezérléssel működött.
A Magyarországon gyártott és összeszerelt MH 500 gépeket ezzel szemben Philips CNC232 vezérléssel szerelték fel. Ennek programozási filozófiája sok tekintetben hasonlított a Heidenhain TNC350 rendszeréhez, ami megkönnyít***e azoknak a szakembereknek a munkáját, akik korábban már dolgoztak Heidenhain vezérlésekkel.
Következő mérföldkő 1992. Ebben az évben kapott megbízást az SPE a MAHO új üzemében dolgozók CNC-képzésére. Ekkor adódott számomra az a lehetőség, hogy közelebbről is megismerhessem a MAHO CNC432 vezérlés programozási és kezelési lehetőségeit.
A rendszerváltás időszakában a magyar szerszámgépipar is kereste az új szakmai lehetőségeket és a korszerű CNC-technológiák átvételének módját. Emlékeim szerint a VILATI ekkor egy teljes Philips 3460 CNC-rendszert szerzett be annak vizsgálatára, hogy alkalmazható-e hazai fejlesztésű CNC marógépeken.
Véletlen egybeesés adott lehetőséget arra, hogy ezt a vezérlést részletesen megismerhessem. Tudni kell, hogy a MAHO CNC432 vezérlés műszaki alapját szintén a Philips 3460 képezte, amelyet a MAHO saját fejlesztésű, egységes kezelőpultjával és kezelői felületével egészített ki.
A tanfolyamra készülve hosszú időt töltöttem a vezérlés tanulmányozásával. Az angol nyelvű gyári dokumentáció alapján sajátítottam el a Philips vezérlés programozási lehetőségeit, ami akkoriban komoly szakmai kihívást jelentett, ugyanakkor kiváló alkalmat adott arra, hogy mélyebben megértsem a korszerű CNC-rendszerek működését. Az itt megszerzett ismeretek később nagy segítséget jelent***ek más modern vezérlések – például a Siemens és a Heidenhain – programozásának elsajátításában.
Az első találkozásból egy életre szóló szakmai kapcsolat született. A szerelem azóta is töretlen.
My First Encounter with MAHO Milling Machines
Sometimes an old, heavily photocopied note tells a better story than a history book.
A few days ago I found several old quick-reference guides for the MAHO CNC 432 control. They are faded after decades of photocopying, but they instantly took me back to the early days of my CNC career.
I honestly cannot remember whether I wrote these notes myself or whether one of my trainees put them together. What I do remember is how valuable they were for learning the control.
Those yellowed pages reminded me of my very first encounter with MAHO milling machines in the early 1990s. At the time I had no idea that this meeting would shape much of my professional life.
I thought I would share this story. Perhaps it will bring back memories for others who worked with MAHO, Philips, Siemens or Heidenhain systems during those exciting years when CNC technology was rapidly evolving.
Every machine has a story. Sometimes it begins with nothing more than an old photocopied note.
Gödöllő, 2026. július 21.
