06/12/2022
Szikomorfa (Ficus sycomorus)
A szikomorfa vagy vadfüge (Ficus sycomorus), amiről a Biblia 8-szor tesz említést, a nemes fügéhez hasonlóan az eperfafélék családjába tartozó faj, ami Afrikában, az Arab-félszigeten, Libanonban őshonos, de már a messzi régmúltban megtelepedett Izraelben is. I.Kir.10:27 úgy ír róla, mint „amelyek nagy tömegben vannak a mezőn”. Leginkább az alacsony fekvésű Seféla (Alföld)- a júdai hegyvidék és a filiszteusok által lakott tengerparti rész közötti dombos tájegység - volt híres fügeültetvényeiről( II.Krón. 1:15), de elterjedt volt Tékoa környékén (Ám. 1:1; 7:14) és a Jordán völgyében is(Lk. 19:1, 4 )
A nemes fügével ellentétben örökzöld, kb. 10-15 méter magas, lombkoronája sűrű, szétterülő (akár a 6 méteres szélességet is elérheti), törzse vastag, alacsony, lefelé szélesedő, színe sárgászöldtől a krémszínűn át a narancssárgáig terjedhet. Alsó ágai alacsonyan, szinte vízszintesen nőnek.
Levelei az eperfáéra emlékeztetőek, szív alakúak, szélesek, durva tapintásúak, felső részük sötétzöld, a fonákjuk halványabb, feltűnő sárga erek tarkítják. Virágja összetett, korsó alakú fürtökben az idősebb ágakon vagy a törzsön nő. A virágzás és terméshozás egész évben folyamatosan történik, de a csúcsidőszaka július-december.
Gyümölcse a nemes fügéétől kisebb kb. 2-3 cm átmérőjű, kerekded, színe barnás zöld, sárga vagy vörös is lehet, vastag fürtökben nő az ágakon, ágzugokban vagy a törzsön. Kevésbé ízletes, mint a nemesé, megérve is gyakorta savanyú marad, éppen ezért inkább a szegények eledele volt. Leveleit főzve, ízesítőként, kérgét, tejnedveit pedig gyógyhatása miatt használták.
Hosszú életű fa, nem ritkák közöttük az ezer éves példányok sem, bár pontos korukat nehéz meghatározni, mivel nem növesztenek évgyűrűket. Jerikó főtere mellett is áll egy 18m magas, igen idős – mára idegenforgalmi látványossággá vált- szikomorfa.
Jellemző rá, a rendkívüli sarjadó képesség is, például, ha teljesen betemeti a homok vagy kifújja azt gyökerei közül a szél, hosszú idő múlva is képes arra, hogy kihajtson. Héber neve (shiqmah) is az újraéledés (siqum) kifejezésre vezethető vissza.
Két utóbbi jellemzője miatt az ókorban, különösen Egyiptomban a túlélés és a halhatatlanság jelképévé vált, a múmiakoporsók alapanyagául is alkalmazták.
Számos ábrázoláson is fennmaradt, az Újbirodalom fáraójának, III. Amenhotepnek (i.e.1402-1364) pedig a tulajdonában volt egy „édes szikomorfáról” szóló írás, ám hogy ez a fa természetével foglalkozó tudományos vagy szépirodalmi mű volt-e, nem tudjuk.
A vadfüge fájából, korhadásnak ellenálló, tartós volta miatt bútorokat, épületeknél tetőgerendát is készítettek. Mindezeken túl kedvelt volt amiatt is, hogy terebélyes lombjának köszönhetően jó árnyékadó a meleg éghajlaton.
Egy igencsak érdekes foglalkozás is fűződik a szikomorfához, melyet máig is alkalmaznak pl. Egyiptomban, Cipruson stb. és, amiről Ámos próféta is említést tesz (Ám. 7:14-15-ben), mint amivel kenyerét kereste. Bár a Biblia-fordítások általában az itt található héber igét szedettnek adják vissza, valójában a vadfüge termésének szurkálásról van szó.
Furcsának és kissé érthetetlennek tűnhet első hallásra, de elmondom, mit is jelentett ez, miért végezték és végzik az említett területeken még ma is.
Az éretlen gyümölcs megszúrása vagy megvágása két okból történt: egyrészt, hogy a fügedarázs (Sycophaga sycomori) elkerülje a termést és ne petézzen bele, tönkretéve azt, másrészt a megsebzés azzal jár, hogy etilén (termésérést gyorsító növényi hormon) termelődik, ami által a gyümölcs érése és növekedése is felgyorsul (3-4 nap alatt, akár 10-szeresére is nőhet). Ez egy nagyon embert próbáló munka volt, többnyire napszámosok végezték.
Az Újszövetségben Zákeus, a vagyonát mások megkárosítása révén szerző fővámszedő történetében olvashatunk a vadfügefáról Lukács evangéliumában (Lk.19:1-10). Zákeus hírét vette, hogy Jézus Jerikóban van és mindenképpen szerette volna őt látni, de foglalkozása – a vámszedők, mint a Római Birodalom kiszolgálói – közutáltanak örvendtek, ráadásul ő tisztességtelen módon sokszorozta meg vagyonát. Alacsony termete is akadályt jelentett a tömegben, de ő nem törődve társadalmi státuszával „előre futott felmászott egy eperfügefára” (Lk. 19:5), gondolván, annak lombja közt elrejtőzhet a tekintetek elől. Jézus azonban megszólította őt, amivel megmutatta, hogy Ő „nem szemeinek látása szerint ítél” (Ézsa. 11:3), s míg mások csak a csalót látták Zákeusban Ő a bár megtévedt, de jobb, igazabb életre vágyó embert, mert „ a bűnnél csak az ítélkezés szelleme állt távolabb Jézustól. Pontosabban a bűnösökért jött …Az ítélkezőktől kapta keresztjét.” –írta Pilinszky.
Amint a növény héber neve a megújulásra utal, Zákeus életében is megújulást hozott a Jézussal való találkozás!
