14/10/2026
Június 21. Petőfiszállás. 182 cm vagyok – a kukorica már ekkor fölém nőtt. Homokon. 🌽
Azt mondták: „a Homokhátságra nem kell víz.”
Komolyan mondták. Fórumokon, szakmai asztaloknál, hozzászólásokban. Hogy a homok az homok, ott a kukorica eleve vesztes ügy, a víz drága, a beruházás nem térül meg, várjuk meg a következő pályázati kiírást, aztán majd meglátjuk.
Én nem vártam meg semmit.
9,8 hektár. Tiszta petőfiszállási homok. 2026, egy nyár, amikor a fél ország a kiszáradt kukoricatáblákról posztolt. Ez a videó a nyári napfordulón készült – nézd meg, hol tart a tábla a legnehezebb hetek előtt.
Szeptemberben megjött rá az Eurofins akkreditált laborvizsgálata. Aflatoxin: kimutatási határ alatt. DON: kimutatási határ alatt. Zearalenon: kimutatási határ alatt. T-2, HT-2, ochratoxin: kimutatási határ alatt. Fumonizin: 87 mikrogramm – a takarmányozási irányérték 0,15 százaléka. Tizenöt paraméterből tizennégy nulla. Ez nem takarmányminőség. Ez étkezési minőség. Homokon.
És mielőtt bárki megkérdezné: nem vagyok agrármérnök. Mérnök informatikus vagyok. Hálózatokat, szervereket, biztonsági rendszereket építek, nem kukoricát. Csak, amikor elhangzott az a bizonyos mondat, hogy ide nem kell víz, nagyon berágtam. És úgy döntöttem, hogy nem vitatkozom róla – megcsinálom.
És most jön a lényeg, mert ezt fogják félreérteni:
Nem a pénz t***e. Nem volt rá pályázat. Nem volt uniós forrás. Nem volt „támogatott beruházás”.
Nem a gyártó t***e. Senki nem ült a nyakamon, hogy ezt a szert, azt a műtrágyát, amazt a hibridet vegyem, mert az idén azt kell eladni.
A gondolkodás t***e. Csepegtető fertigáció, ami akkor és annyi vizet és tápanyagot ad, amennyit a növény abban a fejlődési szakaszban kér – nem amennyit a naptár vagy a kereskedő mond. Talajvizsgálat alapján számolt tápanyag-utánpótlás. Hibrid, amit a homokra választottam, nem a katalógusból. Betakarítás akkor, amikor a szemnedvesség mondta, nem, amikor a kombájn ráért.
Egy informatikus ezt úgy hívja: mérés, visszacsatolás, szabályozás. A kukorica nem tudja, hogy ki műveli. Csak azt tudja, hogy kap-e vizet, amikor kell.
A homok nem rossz talaj. A homok őszinte talaj. Nem bocsát meg hibát, de nem is hazudik: ha jól csinálod, megmutatja. Az, hogy „itt nem terem”, nem a talaj tulajdonsága. A technológia hiányának a tulajdonsága.
És itt kell beszélnünk az agráriumról, őszintén.
Évek óta ugyanazt a műsort nézzük: aszály van, sopánkodunk, kárenyhítést kérünk, várjuk a kiírást, a kiírás csúszik, közben lemegy még egy szezon. Aztán a következő évben ugyanaz, csak a számok rosszabbak. A Homokhátság talajvize közben évről évre lentebb megy, és mi arról vitatkozunk, hogy kell-e ide víz.
Kell, de nem csatornában, nem ígéretben, nem programban! A gyökérzónában kell, cseppenként, mérve. Ez a különbség a vízpazarlás és a vízgazdálkodás között. Egy hektár csepegtetve öntözött kukorica töredékét használja annak, amit egy esőztető kiszór a levegőbe – és közben a tápanyag sem mosódik a talajvízbe.
Nem azt mondom, hogy könnyű. Nem azt mondom, hogy olcsó. Azt mondom, hogy lehet, és hogy a „nem lehet” egy döntés, nem egy tény.
📅 Június 21.: videó a kukoricatáblában.
📅 Szeptember 18.: mintavétel.
📅 Október 1.: akkreditált laboreredmény – étkezési minőség.
📅 Hamarosan: hozamadatok. Azokat is kiteszem – a jót is, a rosszat is.
Mert lett Petőfiszállásnak kukoricája. Nem is rossz, nem is kevés. De itt van – és ennyi elég.
Egy kérdés azoknak, akik a Homokhátságon gazdálkodik és azoknak is, akik döntéseket hoznak róla: mire várunk még?
