07/07/2026
Túlfeszültség-levezetők
Míg a villám, mint természeti jelenség mindenki számára közismert és
emlékeinkben él, addig a villamos hálózatokon fellépő túlfeszültségek
érzékszerveinkkel közvetlenül nem érzékelhetők, ezért a laikus fogyasztók
erről nem is tudnak. Mind a villámcsapások, mind a túlfeszültségek
jelentős károkat okozhatnak. Ha villámcsapásra gondolunk, akkor maga a
természeti jelenség jut eszünkbe, valamint annak hatásai, mint égő házak,
kicsavart vagy kettéhasított fák. A villámáram nagysága és fellépésének
gyakorisága a földrajzi helytől és annak topográfiájától függően különböző.
Ezzel szemben a túlfeszültségek közvetlenül nem tűzeseteket, mechanikai
rombolásokat, hanem a hálózatra kötött villamos berendezések
tönkremenetelét okozzák, s ezért gyakran nem a túlfeszültségek
hatásának, hanem a tönkrement készülék hibájának tulajdonítják. Pedig
az így keletkező károk gyakoribbak a villámcsapások okozta káreseteknél:
a meghibásodott Hi-Fi-berendezésektől, számítógépektől kezdve a
kommunikáció- és gyártástechnika meghibásodott szoftverein át egészen
a gyártási folyamatok kieséséig, sőt közvetve tűzesetek okozásáig lehet
példákat sorolni. Igen rövid ideig való fennállásuk miatt ezeket „ tranziens”
(átmeneti) túlfeszültségeknek nevezik, keletkezésük okai közeli vagy távoli
légköri kisülések, az elosztóhálózatba vagy a földbe becsapó villámok, a
fázishasításos üzemmódú vezérlések által a szomszédos vezetékekben
indukált feszültségek, induktivitások kapcsolási folyamatai valamint
motorok, kondenzátorok nagy bekapcsolási áramai okozta mágneses
terek. Műszakilag a károkat okozó villámcsapások és túlfeszültségek
hatását villámvédelemmel és túlfeszültség-védelemmel csökkenthetjük.
A kockázat csökkentése csökkenti a kárveszélyt. Az autóban a biztonsági
öv bekapcsolása a legjobb példa erre. A túlfeszültségek okozta károk
csökkentésének a célja az, hogy a túlfeszültségek nagyságát olyan szintre
csökkentsék, amit a hálózatra kötött villamos készülékek szigetelése még
biztosan károsodás nélkül elvisel.
